A középpályás létszámfölény ki nem használása

Az ember, ha elég sokat olvas a játék taktika oldalát érintő témákban, akár meccs közben is észre tudja venni, hogy mi történik a pályán játékosként körülötte.

A többi csapattársamtól eltérően úgy gondolom én sokkal jobban tudom értlemezni az edzőnk taktikai utasításáit a meccs előtti értékezleten. A hétközben játszott felkészülési meccs előtt az edzőnk a következő hadrendben küldött fel minket a pályára, az ellenfél várható (és kiderült tényleges) handrendje ellen.

felállás

Mi voltunk a piros csapat.

 

középpálya

Én játszottam az úgy nevezett árnyékék szerepét, ami egy vonallal alá van húzva. A meccs előtt arra számítottam, hogy mivel a középpályán látszámfőlényben vagyunk, uralni fogjuk a meccset és egy középpályás (aki reméltem, hogy én leszek :D) embernélkül vezetheti rá a két belsővédőre a labdát, így ha az egyik kilép, akkor helyére ki ugrathatom a támadóink egyikét. Védekezésben a felállás adta hiányosságok nem jöttek ki teljesen, a széleken való emberhátrányos szituációkat tolodással vagy a védőink remek játékával eléggé megoldottuk.

 

 

És ahogy a meccs képe alakult.

20m

A rajzon is próbáltam érzékeltetni. Az ellenfél edzőjének az egyik sajátos stílus jegye az agresszív letámadás, amit minden csapatával rengeteget gyakoroltat (ezt onnan is tudom, hogy én is voltam játékosa). A letámadással, amit tényleg magas szinten megvalósítottak az ellenfél játékosai, agresszívak voltak, együtt mozogtak, sprintbe végezték a futást és azzal ezzel járó magas védelmi vonal annyira leszűkítete a közáppályásaink közti területet (kb 15 m), amit az ellenfél középpályásai letudtak tólodni. Ami fontos különbség volt a csapatok között, hogy az ellenfél már az alapozás 3. hetében járt profi körülmények között (heti 5 edzés), addig mi maximum 3-4 edzésen vettünk részt. Ennek és annak, hogy még csak most játszottuk először ezt a játékrendszert mindenféle taktika felkészülés nélkül, következményében az ellenfél a leszűkült területen könnyedén letoldóott minket és mi nem tudtunk megfelelő elmozgást végezni a az alaphelyzetünkből se mennyiségileg, se minőségileg. A 4 középpályás csúcsa, én is mindig az ellenfél kapujának háttal kaptam a labdát vagy vissza kellett lépnem olyan mélyre, hogy ha sikerült is ráfordulnom is a ellenfélre az veszélytelen helyen fordult elő,  de ha sikerült is az ellenfél jobb fizikai állapotban lévő játékosai letudtak szerelni. Ezt a leszűkült területet csak tetőzte a szélsők nélküli játék, mivel a szélsővédőink se léptek fel támadásnál.

A végerdmény 2-1 lett az ellenfél javára, de támadásba elég veszélytelenek voltunk, érdemleges helyzetig csak egyszer tudtunk eljutni, akkor is az ellenfél középsővédőjének a hibájából.

Remélem jól tudtam szemléltetni, hogy hogyan tudott az előzetesen várt középpályás (és a pálya középsőterületén való) fölény semmisé válni.

One thought on “A középpályás létszámfölény ki nem használása

  1. Én általában azt veszem észre, hogy az edzők nincsenek tisztában azzal, hogy milyen következményei lesznek a pályán egy adott játékrendszernek. A legnevetségesebb az volt, hogy egy meccsen 433-ben a 2 “szélső” középpályás a vonal mellett játszott, és a középső egyedül volt 3 ellen ( az ellenfél is 433-ban játszott, de ők jól használták ). Az eredmény 7-0 lett.
    A stílusról meg szerintem még nem is hallottak. A stílus igazodik a csapathoz ( ezt úgy értem, hogy feldobálják a játékosokat a pályára, aztán minden meccsen lesz belőle valamilyen stílus ) és nem a csapat igazodik a stílushoz ( tehát nem tudják, hogy mit kéne játszani, csak játszanak ).

Vélemény, hozzászólás?